Ez az írás Az Idők Jelei 2016 kiadvány kérésére írt, de végül abban meg nem jelent tanulmány változatlan formában. Közlésével a szerző azzal szeretne szembesíteni minden érdekeltet, hogy változott-e lényegesen a helyzet és a teendők.

 

Korzenszky Richárd

A közoktatásról – egy vízió

“Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a napot. Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek.” (Préd 11,7-8a)

 

Bevezetés

A közoktatás feladata a nevelés, emberformálás, amelyet nem szabad kiszolgáltatni a politikai érdekeknek. Amit közoktatásnak nevezünk, több, mint oktatás, nem csupán a tudás továbbadása, hanem emberformálás. Az iskolában a műveltség módszeres és kritikus elsajátítása által kiformálódik a teljes ember. Az oktatás interaktív folyamat, amelynek szereplői a pedagógus, a gyermek, a szülők, a szűkebb helyi és a szélesebb társadalmi közeg, valamint a mindenkori politika. Azonban a tudás-közvetítést és emberformálást nem szabad kiszolgáltatni az időről időre változó politikai érdekeknek.

Fontos feladata az iskolának, hogy a leszakadó rétegek és a tehetségesek és tehetősek közötti különbséget csökkentse, és lehetőséget biztosítson mindenkinek – szociális és társadalmi helyzetétől függetlenül – a műveltség elsajátítására.

Olyan közegben kell a feladatot megoldani, amelyben a fogyasztói társadalom hamis, látszat-értékeket kínál. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy szívesen vegyenek részt az iskolai munkában. Feltétlenül szükséges, hogy a lehetőségeknek megfelelően egyre inkább személyre szóló legyen a pedagógiai tevékenység.

 

Iskola és társadalom

Minden iskolának és pedagógusnak rendelkeznie kell emberképpel és jövőképpel. A közoktatás és a köznevelés elsősorban a felnövekvő emberért létezik, aki részese egy adott társadalomnak, és aki felnőttként azzal az ismeretanyaggal és emberi tulajdonságokkal, amelyek közvetlen formálója a család és az iskola, alakítója lesz a jövőnek.

Az iskolának rendelkeznie kell emberképpel. Az ember nem „termelő állat” (Gorkij), hanem egyszeri és megismételhetetlen létező, akinek az életéhez lényegesen hozzátartozik a vágy a boldogság után. Bár a társadalomban, közösségben, különféle emberi kapcsolatokban él, élete egyszeri és megismételhetetlen történés, aminek mozgatója a teljesség utáni vágy.

Az iskolának rendelkeznie kell jövőképpel. Az iskola tudást (információ-mennyiséget) közvetít, élményekhez segít hozzá, és arra a jövőre kell, hogy felkészítsen, aminek alakítói éppen azok a gyermekek lesznek, akik az iskola és a társadalom jelenében élnek.

Csak olyan iskolában képes érett emberré formálódni a gyermek, amelynek kulcsszereplői, a pedagógusok emberképpel rendelkeznek. Az emberkép azt is jelenti, hogy tudomásul veszi az egyes emberek különbözőségeit (adottságok, képességek, társadalmi gyökerek), és tisztában van azzal, hogy a különbözőségből kell összetartó erővel rendelkező közösséget formálni.

 

Család

A (családi) életre való felkészítés az iskola és a család közös feladata. Az iskola mint intézmény nem vállalhatja át azokat a feladatokat, amelyeket szükségképpen a családnak kell ellátnia. Feladatát csak akkor képes elvégezni, ha a rábízott gyermekek azzal az élménnyel jutnak el az iskolába, hogy rájuk szükség van, nem pedig fölösleges terhet jelentenek a felnőttek egyéni boldogulása szempontjából. Ezért minden gyermeknek joga van egy férfi és egy nő szeretetkapcsolatát mintaként látva ahhoz, hogy apja, anyja, és otthona legyen.

A társadalom nem várja el az iskolától a családi életre való felkészítést. Ugyanakkor, ha az iskola komolyan veszi a feladatát, nem térhet ki előle. Az iskolát elvégzők nem csupán a munkaerő-piac tényezői lesznek (az akkor majd éppen szükséges korszerű tudás megszerzésének képességével), hanem a mikro-társadalom szereplői a családban, amelynek stabilitásától a szélesebb közösség jövője függ. Ugyanakkor a szereplői lesznek a szélesebb társadalmi életnek, a demokratikus politikai rendszernek is, amelynek érett, felelős, értékközpontú személyiségekre van szüksége. Az iskolának erre a feladatra is fel kell készítenie a növendékeit.

Emellett olyan iskolára van szükség, ahol a szülők szolidárisak a pedagógusokkal, és közösen tudnak megfogalmazni elvárásokat és célokat a gyermekek számára.

 

Működési feltételek

Az iskola csak akkor tudja teljesíteni a vele szemben megfogalmazott elvárásokat, ha a szereplőit a társadalom megbecsüli. A pedagógus ugyanakkor elhivatott ember kell, hogy legyen, és elengedhetetlenül fontos, hogy emberileg (megfelelő kommunikációs készség, kifejlett empátia, kellő önismeret, elkötelezettség), és szakmailag (a tanításhoz szükséges korszerű ismeretanyag birtoklása) egyaránt alkalmas legyen.

Az iskolának tudni kell alkalmazkodnia a gyermek életkori sajátosságaihoz, és fontos, hogy a felsőbb szintre való felkészítés kényszere ne fossza meg a gyermeket attól, hogy az életkorának megfelelő gyermek lehessen.

Az iskola épületének alkalmasnak kell lennie arra, hogy mind a pedagógus, mind a gyermek otthonosan és szabadnak érezhesse magát benne. Olyan életteret, fizikai, szellemi, lelki környezetet kell biztosítania a tanároknak és a tanulónak, amelyben valamennyi szereplő otthon érzi magát, és felelősséget érez a közvetlen környezetért.

 

Az iskola feladata

Az iskola feladata nemcsak a munkaerő-piacra való felkészítés, hanem annak elősegítése is, hogy a gyermekek boldog, teljességre törekvő egyéniséggé váljanak. Az iskola nem tudás-gyár, nemcsak a munkaerő-piacra való felkészítés helye. Természetesen van szerepe az információ-közvetítésben, az információ feldolgozásának elsajátításában, és ezzel párhuzamosan a tudás-anyaggal kapcsolatos élmények közvetítésében. Azonban az iskolában elsajátítandó követelményrendszer – a mennyisége miatt – eleve elsajátíthatatlan, és szükségképpen elfelejthető. Az információk tárolásának és előhívásának eszközei elképesztő sebességgel fejlődnek és változnak, az ember lényege azonban nem változik — az igény a teljességre, a boldogságra. Az információ- és mennyiségközpontú iskola kiöli a gyermekekből a kreativitást és a fantáziát, amire pedig sokkal nagyobb szükség lesz felnőtt korban, mint a most elsajátított konkrét ismeretekre. Az iskolának nem szabad a mai felnőttek világát rákényszerítenie a gyermekekre, hanem segíteni kell őket egyéniséggé válni, akik képesek közösségalkotásra, kommunikációra, helyzetfelismerésre, felelősségvállalásra.

 

Közösség

Az iskolában a gyermekeknek el kell elsajátítaniuk a csapatmunkára való készséget, hogy képesek legyenek közösen dolgozni, egy feladatot együtt megoldani. Az értelmi intelligencia fejlesztésével párhuzamosan ugyanolyan fontos az érzelmi intelligencia fejlesztése, ezért az iskola a közösségformálásnak, a szolidaritás megtapasztalásának, és az együttérzésnek a helye kell, hogy legyen.

A társadalmi elvárások leginkább a „hasznosítható” tudásra irányulnak, de ami most hasznosnak látszik, nem biztos, hogy huszonöt év múlva ugyanilyen hasznos lesz. A dolgok között eligazodni tudó, értelmi intelligenciával rendelkező ember csak úgy lesz közösségépítő tényező, ha kifejlődött benne a szolidaritásra való készség, valamint a közösségben való élethez szükséges sokféle tulajdonság, amelyek között lényeges szerepe van egymás kölcsönös elfogadásának.

 

Összefoglalás

Az iskolának és a pedagógusnak rendelkeznie kell emberképpel, azonban nem egyszerűen egy leírt definícióra van szükség, hanem olyanra, ami a gyermekkel foglalkozók személyes életéből és a közösségből kiolvasható. Megfogalmazott és megélt életcélra van szükség, amelyben a boldogulásnál (érvényesülésnél) fontosabb a boldog, kiegyensúlyozott élet lehetősége. Szükség van önismeretre is, a pedagógusnak fel kell ébresztenie a rábízottakban a felelősséget önmagukért, másokért, és az egész teremtett környezetért. Az önismerethez lényegesen hozzátartozik a férfi- és női szerep, a család, a házasság, és a gyermekvállalás kérdésköre.