2019 május 26-án újra döntenek Magyarország polgárai, ezúttal az Európai Parlament képviselőit választjuk meg. Ennek az európai parlamenti választásnak soha nem látott jelentősége van. Az igazi tét, az óriásplakátok üzenetével szemben, nem csupán az EU migrációs politikája, hanem az Unió fennmaradása, s benne Magyarország európai jövője.

Rövid időn belül különböző sokkok érték az Uniót, a pénzügyi és gazdasági válság, a tömeges migráció, a terrorizmus új hullámának támadása Európában, az Egyesült Királyság polgárainak döntése az Unió elhagyásáról. Az Unió keleti és déli határai mentén tartós válságövezet alakult ki, Ukrajnától Szírián át egészen Líbiáig ívelve. Érezhető az integrációt támogató spirituális erő, az európai egység-eszme háttérbe szorulása is. Ráadásul itt vannak az új vagy súlyosbodó kihívások is, a népesség elöregedésétől a környezetvédelemig, a klímaváltozásig, a digitalizáción át a negyedik ipari forradalomig. Rengeteg feladat és teendő, amelyek külön-külön bizonyosan meghaladják egy ország erejét.

Most eldönthetjük, hogy Magyarország csak a sokasodó problémák része lesz az európai klubban, vagy a megoldást keresők közé lép. Az örökösen lázadó, a teljes nemzeti függetlenség hamis álmát kergető, megbízhatatlan tagként a periférián lesz, vagy alkotó módon fog hozzájárulni a közös jövőhöz? Képes lesz-e arra, hogy a magyar érdekek kulturált, megfontolt és hatékony képviselete mellett el- és felismerje az európai együttműködés lehetőségeit, értékeit és eredményeit is? A jogállam és az emberi jogok védelmétől, az egységes piac lehetőségeitől a szabad utazástól és munkavállalástól, a közös fejlesztésekben való részvételtől és a fejlesztési támogatásokból való részesedésen át a globális versenyképességig?

Az Unió és annak vezetése természetesen nem tökéletes. Miként az nemzetállamok kormányzatai sem hibátlanok. De ne feledjük, hogy azok a megfontolások, amelyek az Unió létrehozásához vezettek, ma is érvényesek, azaz egy újabb pusztító európai háború elkerülése, a helytállás a mindig jelenlévő külső fenyegetéssel szemben és talpon maradni a fokozódó globális versenyben.

Sokféle forgatókönyv létezik az Unió jövőjéről, ezek között a lassúbb vagy gyorsabb fejlődés, a valóban közös kül- és biztonságpolitika, a szociális Európa megteremtése éppen úgy szerepel, mint a stagnálás vagy a lassú széthullás. De a forgatókönyveket mi is írjuk, éppen a közelgő választáson leadott voksunkkal. Ezért, olyan pártokra szavazzunk, akik valódi értéknek tekintik a közös európai jövőt. Fontoljuk meg Márai Sándor figyelmeztetését: tragikus veszteség volna, ha Európa újra „harminc-egynéhány féltékeny és gyanakvó államra” esne szét.

Király Miklós                                                  Pálinkás József