A Felelős Értelmiség – Közéleti Vitafórum  MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN címmel 2019. június 6.-i rendezvényén elhangzott előadás kiegészített, szerkesztett változata

 

Az elmúlt évtizedben az Európai Unióról szóló diskurzus a folyamatos válságokról és a felbomlás lehetőségéről szólt. Az Unió látszólagos gyengülése a szélsőséges szereplők számára esélyként és lehetőségként jelent meg, és a 2019-es Európa parlamenti választások előtt már a hatalom átvételéről ábrándoztak. Utólag világos, hogy ezek hamis reménynek bizonyultak, és az integráció párti erők kétharmados győzelmet arattak. Ismételten bebizonyosodott, hogy a nyilvánvaló kihívások ellenére komoly hiba az EU ellen politizálni. Ebben a rövid fejezetben azt mutatom be, hogy a válságok mindig is fontos szerepet játszottak az Unió működésében, és Magyarország érdeke továbbra is az integrációban való konstruktív részvétel. Különösen egy olyan időszakban, amikor a geopolitikai átrendeződések miatt egyre kevésbé tekinthető természetesnek a béke és a szabadság.

Euroszkepticizmus és a válságok összetorlódása

A II. világháború utáni évtizedekben keveseknek jutott eszébe megkérdőjelezni az európai integrációt, hiszen békét és jólétet eredményezett a tagországokban. Ez a helyzet változott meg a 90-es években, amikor a Maastrichti szerződés elfogadása körüli nehézségek rámutattak a mélyebb integrációval kapcsolatos félelmekre. Az euró bevezetése és a poszt-szocialista országok felvétele a közösségbe a 2000-es évek elején tovább erősítette ezeket a félelmeket. Míg az előbbi jelentős költségvetési megszorításokkal járt, utóbbi a munkahelyek elvesztésével fenyegetett és felerősítette a bevándorlással kapcsolatos ellenérzéseket. Az európai alkotmány elutasítása 2005-ben újabb jelzés volt a mélyülő integrációval szembeni ellenállásról. Ekkorra az euroszkepticizmus a politikai főáram részévé vált.

Nem egy egységes ideológiai nézetrendszerről van szó. Az EU ellen megfogalmazott kritikák ideológiai alapon és országonként is eltérők[1]. A baloldal számára az Unió szabadpiac melletti elkötelezettsége problematikus, míg a jobboldal a nemzeti identitás elvesztése miatt aggódik. A nettó befizetők szemében az EU túlságosan drága és pazarló – sokallják az adminisztratív kiadásokat, és nehezményezik, hogy a támogatásokat a kedvezményezettek rossz hatékonysággal használják fel. A déli tagállamoknak a költségvetési fegyelem követelménye nem tetszik, és a folyamatos megszorítási kényszer ellen küzdenek. Újabban az illiberális berendezkedésű országok, mint Magyarország vagy Lengyelország, nehezen viselik, hogy be kell tartani az uniós alapelveket, és az Európai Bíróság fellép a szabályszegőkkel szemben.

Az euroszkepticizmus különféle narratíváit felerősítette három egymást követő válság az elmúlt évtizedben: a pénzügyi válság, a migrációs válság és a Brexit. Ezek egybetorlódása apokaliptikus jóslatokhoz vezetett az EU végéről.

A válság azonban egyszerre veszély és lehetőség. A közgazdasági szakirodalom már régóta foglalkozik a „válság hasznával”, amikor olyan lépések is megtörténhetnek, amelyek normál időszakokban komoly ellenállásba ütköznek[2]. A válságok jelentősége az EU történetében is jól érzékelhető, hisz számos alkalom volt a történelmében, amikor a válságokból új kezdeményezések fakadtak.

Az 1970-es éveket a szklerózis időszakaként jellemzik az EU történészei[3]. Ebben az időszakban esett szét a Bretton Woods rendszer, ami az egész világon biztosította a rögzített árfolyamot, ekkor tört ki az olajválság, és mindeközben az integráció legfontosabb intézményei is bénultságot mutattak. Az egymásba torlódó válságok azonban nem felbomláshoz vezettek, hanem megérlelték a közös piac és a közös valuta gondolatát.

A közös piac máig az Unió legsikeresebb programja. Az Eurobarometer rendszeres közvéleménykutatása alapján a polgárok szemében az EU a négy szabadságról és a békéről szól elsősorban – a közös piacot 2018 őszén 83% támogatta[4]. Az euró szintén népszerű 62%-os támogatottsággal, és különösen látványos, hogy ahol bevezették, ott 75% tartja ezt jó dolognak[5]. A közös valuta kapcsán különösen lényeges, hogy rendkívüli szkepticizmus előzte meg és övezi továbbra is – különösen az Egyesült Államokban. Neves amerikai közgazdászok több évtizede jelzik, hogy az euró rossz koncepció, soha nem fog létrejönni, ha létrejön, szétesik, és ha most nem esett szét, akkor majd legközelebb[6]. A szkepticizmus ellenére az euró-övezet továbbra is egyben van, és bár kétségtelen, hogy komoly válságot élt át, senki nem akar belőle kilépni – még a görögök sem.

A válságok jelentősége az integrációban az Unió döntéshozatali rendszeréből adódik. A közösség a kompromisszumokra épül, az egész intézményrendszer a tagállamok és a nemzetek feletti szervek hatalma közötti egyensúlyozást szolgálja. A Bizottság kezdeményez, de nem dönt a szabályokról – ezeket a kormányokat képviselő Tanács és a polgárokat képviselő Parlamentnek együttesen kell elfogadnia. Fékek és ellensúlyok finom szövedéke a rendszer, ami megakadályozza, hogy bármelyik ország vagy intézmény túlhatalomra tegyen szert. Rengeteg lehetőség van a különböző kezdeményezések blokkolására. Emiatt a döntéshozatal rendkívül lassú, a bürokrácia hatalmas, és a végeredménnyel általában senki nem elégedett – hisz a kompromisszumok miatt senki nem érzi úgy, hogy az ő szempontjai teljes egészében megvalósultak.

Az EU-t gyakran vádolják döntésképtelenséggel – és valóban, válságok esetén különösen jól látszik, hogy a szervezet működése mennyire nehézkes. Ezzel szemben Szingapúrban például a magasan képzett bürokraták kitalálnak valamit, és azt különösebb fennakadás nélkül, gyorsan megvalósítják. Az EU egy teljesen más szervezet. Itt a racionális tervezés korlátokba ütközik, az elfogadott megoldások szinte soha nem a legjobbak, és sokszor nem is a második legjobbak. Az integráció leginkább egy hayeki kísérlet-tévedés folyamatra emlékeztet. Ebben a különféle válságok kulcsszerepet játszanak, hisz a szereplőket megegyezésre ösztönözik.

Az elmúlt időszak válságai is az integrációt szolgálták.

A pénzügyi válság kapcsán létrejött az Európai szemeszter, ami minden korábbinál szorosabbá teszi a tagállami gazdaságpolitikák összehangolását az unióban. Megalkották az Európai Stabilitási Mechanizmust és a Bankuniót, azaz az eurózóna sokkal felkészültebb lett egy következő válság kezelésére. Létrejött a tőkepiaci unió, és tárgyalnak egy euró-övezeti költségvetés létrehozásáról is[7]. A monetáris integráció tehát halad előre.

A Brexit kapcsán sokan tartottak egy dominószerű folyamattól, amikor egyik tagállam válik ki a másik után – ehhez képest Donald Tusk az EP választások után már egy védőoltáshoz hasonlította[8]. Az EU népszerűsége 1983 óta nem látott szinten van[9], és az euroszkeptikus pártok programjából kikerült a kilépés. Marine Le Pen már nem akar Frexitet, és az olaszok sem tervezik a kilépést az euró-övezetből. A Brexit kapcsán szintén nem elhanyagolható jelentősége van annak, hogy a szorosabb integráció egyik legnagyobb ellenfele kerül ki a döntéshozatalból, ami jelentősen megkönnyíti sok területen a megegyezést.

Végezetül a 2015-ös migrációs válság 2018-ra kezelve lett. A 4 éve tapasztalt 1,5 milliós rendezetlen és szabályozatlan beáramlás mostanra jelentősen lecsökkent a török-EU megállapodás, számos útvonal lezárása, illetve a határellenőrzés megerősítése révén. A veszély természetesen nem múlt el, de a 2015-ös események megismétlődésének csekély esélye van. A válság hatására a szélsőjobb megerősödött, ám ennek is paradox hatása lett – az EP-választásokon az általuk jelentett veszély mobilizálta az integráció-párti erőket és az európai politikum megerősödését figyelhettük meg. Az 51%-os részvétel komoly legitimációt ad a testületnek. Az EU nemzetek feletti jellege tehát tovább erősödött.

Az integráció jövője

A leírtakból természetesen nem következik az, hogy a válságok hatására belátható időn belül megvalósul az Európai Egyesült Államok. A döntéshozatali nehézségek továbbra is fennállnak, és az EP választások a korábbinál még töredezettebb hatalmi struktúrát hoztak létre. 2019 nyarán az EU vezetőiről való megállapodás nehézségei jelzik, hogy a döntéshozatal nem lett könnyebb.

Az EU jövőjéről 2017-ben a Bizottság megjelentetett egy Fehér Könyvet[10], ami 5 lehetséges szcenáriót vázolt fel: 1. Megy minden tovább ahogy eddig is, 2. Csak a közös piac marad, 3. Aki többet akar, többet tesz bizonyos területeken, 4. Az Unió kevesebbet, de hatékonyabban tesz néhány kiválasztott területen, 5. Sokkal többet tesz mindenki együtt.

A lehetőségek közül az EP választások előtt és utána is a legvalószínűbb a harmadik verzió, ami a differenciált integrációt jelenti. Különböző országok különböző kezdeményezésekben vesznek részt, aki pedig nem akar részt venni, az kimarad. Ilyen kezdeményezés volt már eddig is Schengen, az euró vagy a bolognai folyamat.

Az EU tagállamai együttműködésre vannak ítélve. Az elmúlt évtizedben a világ békéje jóval törékenyebb lett az 1990-es évekhez képest. Nem demokratikus, ellenséges hatalmak vannak felemelkedőben. Oroszország ismét globális szerepre tör, Kína pedig növekvő gazdasági súlyához mérhető beleszólást igényel a világ dolgaiba. Mindkét ország arra törekszik, hogy az EU-t meggyengítse, hiszen bilaterális alapon jelentős erőfölénye van bármelyik európai országgal szemben. Az Egyesült Államok Donald Trump elnöksége alatt már messze nem olyan megbízható szövetséges, mint korábban, és ott is látszanak jelei annak, hogy inkább egyesével tárgyalnának. Ilyen környezetben az EU tagállamai csak együttműködve lehetnek sikeresek. Ha egyesével akarnak beszállni a geopolitikai játszmákba, rövid-távú előnyökért feladják azt a lehetőséget, hogy az EU révén saját sorsuk urai maradjanak.

A következő időszakban olyan kérdések állnak az Unió előtt, amelyeket tagállami szinten nem lehet megoldani. Erősíteni kell a védelmi kapacitást, versenyben kell maradni a legújabb technológiai forradalomban (többek között a mesterséges intelligencia, robotika és biotechnológia területén), és közösen kell fellépni a klímaváltozással szemben. Mindhárom terület megkerülhetetlen fontosságú a kontinens békéje és biztonsága szempontjából. Alapjuk pedig a stabil gazdasági teljesítmény, amihez az euró-övezet további megerősítésére van szükség.

Magyarország szerepe az integrációban

Földrajzi helyzetünkből adódóan és a történelmi tapasztalatok alapján hazánk számára a béke, biztonság, szabadság és jólét csak az Európai Unió tagjaként elérhető[11]. A közösségnek komoly kihívásokkal kell megküzdenie a következő évtizedekben – ebben a helyzetben dicstelen szerep az integráció kerékkötőjeként fellépni, és a nemzeti érdekkel is ellentétes. Ráadásul eleve kudarcra van ítélve, hiszen a többiek együttműködését nem tudjuk megakadályozni, maximum mi maradhatunk ki az újabb kezdeményezésekből – legyen szó közös külpolitikáról, euróról vagy klímavédelemről.

Az integráció perifériáján nemzeti érdekérvényesítő képességünk jelentősen lecsökken. E fejezet írásának idején (2019 júniusban) zajlanak a tárgyalások egy esetleges euró-övezeti költségvetésről, és nem ülünk ott az asztalnál. Az euró-övezeti tagországok több ügyben, alkalommal találkoznak egymással, és feltehetően nem csupán az euróval összefüggő kérdésekben egyeztetnek. A döntések tehát könnyen megszületnek nélkülünk, ám következményeiket nekünk is viselni kell[12].

Szintén szűkíti érdekérvényesítő képességünket hazánk rendkívül rossz nemzetközi híre. Magyarország folyamatosan elrettentő példaként szerepel a nemzetközi sajtóban a média, bíróságok, civil szervezetek vagy mostanság a tudományos szabadság elleni támadások miatt. Nem normális, hogy Trump, a Brexit és a venezuelai válság idején a CNN-en a magyar tankönyvpiac államosítása legyen a vezető hír[13].

A Fidesz számára az Európai Néppártban való tagság biztosította eddig a beleszólást az érdemi döntésekbe. Írásom idején még nem tudható, hogy sikerül-e megőrizni a tagságukat, de annyi elmondható, hogy komoly veszélyben van. Az sem látszik, hogy a tagság érdekében valós engedményekre hajlandóak volnának, és politikusaik is kétértelműen nyilatkoznak a kérdésben. Ha megtörténik a Néppártból való kizárásuk, akkor az ország érdekérvényesítő képessége minimálisra zuhan, és szinte biztosan az Unió perifériájára szorulunk. Ez nem azt jelenti, hogy kizárnak bennünket, hisz tudható, mennyire nehézkes a döntéshozatal – de azt igen, hogy nem lesz beleszólásunk a legfontosabb ügyekbe. Mindezekből levonható az a következtetés, hogy a nacionalista retorika paradox módon kiveszi a kezünkből az érdekérvényesítés eszközét, és egyre kevésbé leszünk urai a saját sorsunknak. Nem ez a magyar érdek.

*****

Az Európai Unió sok válságot túlélt történelme során. A béke és jólét éveiben könnyű természetesnek tekinteni az integráció által nyújtott előnyöket. A válságok figyelmeztetésként szolgálnak arról, hogy mennyire törékeny mindez. Az elmúlt évek eseményei is ráébresztették az európai közvéleményt arra, hogy az integrációt meg kell védeni. Ez a védelem elemi érdeke Magyarországnak is, tekintve, hogy az ország az integráció egyik legnagyobb haszonélvezője, Az Unió bomlasztása nemzeti érdekünkkel ellentétes, a potyautas magatartást pedig semmilyen közösség nem díjazza. Felelős, konstruktív együttműködésre van szükség partnereinkkel, különösen egy olyan időszak hajnalán, amikor a világ egyre bizonytalanabbá és kiszámíthatatlanabbá válik.

 

 

[1] Az euroszkepticizmus legfontosabb témáit kiválóan rendszerezi: Sørensen, Catharina (2008): Love Me, Love Me Not… A Typology of Public Euroscepticism, SEI Working Paper.

[2] Drazen, Allan és Vittorio Grilli (1993): The benefit of crises for economic reforms. American Economic Review, 83(3): 598-607.

[3] Desmond, Dinan (2004): Europe recast: a history of European Union. Boulder: Lynne Rienner.

[4] European Commission: Standard Eurobarometer 90. Autumn 2018. Brussels: European Commission DG for Communication. 30. o.

[5] Ibid 31. o.

[6] Ez a szkepticizmus jelenik meg az egyik leggyakrabban használt nemzetközi pénzügyek egyetemi tankönyvben is – ld. Krugman, Paul és Maurice Obstfeld (2003): Nemzetközi gazdaságtan – Elmélet és gazdaságpolitika. Budapest: Panem.

[7] Ld. a Bloomberg tudósítását: https://www.bloomberg.com/news/articles/2019-06-14/finance-chiefs-agree-euro-zone-budget-but-skirt-funding-source. Letöltve: 2019. június 28.

[8] Ld. https://444.hu/2019/05/28/tusk-szerint-a-brexit-egy-vedooltas-volt-az-eu-ellenes-propaganda-es-az-alhirek-ellen. Letöltés ideje: 2019. június 28.

[9] Azok aránya, akik szerint az EU tagságnak kedvező hatásai vannak az országában 68%. Ld. European Commission (2019): Closer to citizens, closer to the ballot.  Eurobarometer survey commissioned by the European Parliament. Brussels: DG for Communication.

[10] European Commission (2017): White paper on the future of Europe: reflections and scenarios for the EU27 by 2025. Brussels: European Commission.

[11] Arról, hogy a Kelet mennyire nem alternatíva, ld. Rácz András fejezetét.

[12] Erről a kérdésről bővebben ld. Csaba László fejezetét.

[13] Ld. https://edition.cnn.com/2019/02/01/europe/hungary-education-orban-textbooks-intl/index.html. Letöltve: 2019. június 28.